BLOGGER TEMPLATES - TWITTER BACKGROUNDS »

2011. május 8., vasárnap

9. Idegenek



Sziasztok!
Itt is a következő fejezet, hát nem tudok mit hozzá fűzni! Kiváncsi leszek, hogy ki hogy fog majd szimpatizálni az új szereplőkkel! :) Fogják még bonyolítani az életünket! ;) Mindenkinek jó olvasást!
Természetesen várom a  véleményeket! Bye!


RENESMEE


De késő, már ott voltunk az ajtónál benyitottam, és amit ott láttam. Nem is gondoltam volna ilyesmire. Jacobbal lefagytunk… 

Az íróasztal mögött, egy aranyszemű férfi ült. Gyönyörű arca, szőkésbarna tüskés haja és hófehér bőre volt. Egy farmert és egy fekete inget viselt. Amikor beléptünk neki is megakadt lélegzete. Igaz, teljesen biztos voltam abban, hogy aki ott ül, az nem ember. Erről meg is győződtem, mikor nem hallottam felőle dobogást.
- Jó estét. – szólt a férfi udvariasan és meglepetten.
- Jó estét. – válaszoltam Jacobbal, persze neki nem nagyon tetszett ez a helyzet.
- Miben segíthetek?- kérdezte a férfi. Tényleg mit akart mondani a pincér? Hát akkor rávezetjük.
- Én voltam az, aki elkapta a tányért.
- Pincér most távozhat. – mondta, majd mélyen a pincér szemébe nézett, aztán a fiú megfordult és kiment a szobából és becsukta maga mögött az ajtót.
- Gondolom, hallotta a beszélgetést. Csak azt nem értem. – elgondolkodott. Sose látott még olyat, mint én folytattam magamba a mondatát.
- Én tudom, hogy maga micsoda. – feleltem, erre egy kicsit meglepődött.
- Miért? Maga szerint mi lennék? – kérdezte. Ezek szerint tényleg azt hiszi, hogy ember vagyok. De én ezt nem hagyhatom annyiban, meg kell ismernem.
- Tudom, hogy maga egy vámpír és nem is akár milyen. Ha minden igaz vegetáriánus. Persze idézőjelben. – adtam neki egy egyenes választ és közelebb léptem, Jacob védelmezően velem együtt mozgott.

- Remek. Én viszont nem tudom, hogy te vagy is ti mik vagytok. – válaszolt. Majd ő is felém lépett, közben farkas szemet nézett velem.
- Én úgy nevezett fél vámpír vagyok. Ő pedig a barátom Jacob. – nem mondtam meg, hogy Jake farkas hisz ez az ő dolga majd elmondja, ha akarja.
- Értem. De hogy, kerültök ti ide? – kérdezte az íróasztalának dőlve.
- Tudod, ezt én is kérdezhetném tőled. Mivel mi már egy jó ideje lakunk ezen a részen és nem tudtam, hogy vannak itt hozzánk hasonlók.
- Ja, ezt nem tudtam. Akkor úgy látszik nem jól mértem fel a terepet. Itt a környékben csak egy klánról tudok. – mondta egy zavart, de még is szívdöglesztő mosoly kíséretében.
- És pedig? – kérdeztem. Lehet, hogy tényleg ilyen informált? De eddig akkor miért nem találkoztunk?
- Te szerintem a Cullen Klán egyik tagja lehetsz.
- Telitalálat. De honnan tudsz ennyit erről? – kérdeztem.
- Mielőtt idejöttem figyeltem én is, hogy mi történik Seattle-ben. Igaz ez már pár éve volt. Na, akkor azok a vámpírok elindultak Froksba, egy másik klán ellen. Tehát így tudok a klánotokról és arról, hogy elintéztétek az össze újszülöttet. Egy időben elmentem és kerestem őket, titeket. De csak a nevüket tudtam meg. - elmosolyodott.
- Így már érthető. – tehát akkor ő már jó rég itt élt a „szomszédba” és még csak nem is tudtunk róla - Hogy hívnak? Honnan jöttél? – kérdeztem kiváncsian. 

- Caleb. Európából. – mosolygott tovább. Nem tudom miért, de az amúgy is gyors szívverésem még gyorsabb lett ettől a vigyortól az arcán. – És téged, hogy hívnak? – kérdezte. Hé, várjunk csak Jacob is itt van, gyorsan ránéztem és láttam, hogy neki ez az egész nagyon nem tetszett. Nekem pedig annál inkább.
- Renesmee Carlie Cullen. – válaszoltam végül.
- Értem. – mondta. Nagyon szívesen megismerném Calebet. Most így belegondolva, az egész család örülne egy új barátnak. Talán megkérdezhetném, hogy eljönne-e hozzánk.  Mi? Nem Ness félre értés volt az egész. Jobb, ha nem háborgatom ilyenekkel.
- Akkor gondolom, ez a tányéros dolog maradhat köztünk. – mondtam végül.
- Természetesen. – válaszolt. Rá mosolyogtam, majd odafordultam Jacobhoz, aki feszültnek tűnt, így szerintem ideje lenne indulnunk.
- Hát akkor mi mennénk. – hátráltam – Nem zavarjuk.
- Ne – tiltakozott, ezen elmosolyodtam – Vagy is remélem, még találkozunk! –mondta végül, kicsit szomorúan.
- Én is. – válaszoltam. Ebben a pillanatban el is felejtettem, hogy Jacob itt áll mellettem. Ránéztem és láttam, hogy nem tetszik neki ez a dolog.
- Hát akkor, ő itt van a névjegykártyám. – majd oda nyújtott egy kis papírt. Amikor érte nyúltam a kezeink egymáshoz értek. Aztán zavaromban gyorsan elvettem a kártyát és a táskámba ejtettem.
- Oké. Akkor mi mentünk is. – mosolyogtam rá még egyszer.
- Rendben.
- Viszlát! – mondtuk Jakkel.
- Viszlát. – köszönt el tőlünk Caleb.

Meg sem vártuk az ételt, ott hagytuk az árát az asztalon és elindultunk az autó felé. Én beültem az anyósülésre, Jecob pedig a kormányhoz.
Hazáig Caleben agyaltam. Nem is figyeltem, hogy mennyi idő alatt értünk haza, csak arra lettem figyelmes, hogy Jake előttem integet, hogy megékeztünk.
- Ness! Itthon vagyunk.
- Ja. Oké. – Hát visszazökkentett a valóságba. Jacob kisegített az autóból majd elindultunk a folyosón a házba. Amint beértünk mindenki a nappaliban ült.
- Sziasztok! – mondtuk.
- Hellótok. – köszöntek.
- Milyen volt a nap? – kérdezte anyu.
- Remek. – majd elmeséltem a mozis plázás dolgot. Valamint az étteremben történteket. Mindenki figyelemmel hallgatta ezt a részt.
- Azután a konyhába bementünk a helységbe és ott ült egy vámpír. – mondtam.
- Tessék? Seattleben más vámpírok? – kérdezte Em.
- Nem Emmett csak egy.
- Hogy hívják, honnan jött? – kérdezte apu.
- Caleb. Európából.
- Európába, vegetáriánus vámpír? Azt hittem csak mi élünk állatokon és a Denáliak. – mondta Rose.
- Nem biztos, hogy csak mi vagyunk ezen az életmódon. – szólt Carlisle-
Nessi elkérted a telefonszámát, vagy valamit? Szívesen beszélgetnék vele.
- Igen adott egy névjegykártyát. – feleltem mosolyogva.
- Rendben holnap vagy holnap után felhívhatnád. – mondta Jazz.
- Remek ötlet, holnap hívom. – helyeseltem, holnap megint láthatom Calebet.
- Látom, tetszik neked az a vámpír. – jött oda hozzám Alice vigyorogva.
- Ha? – gyorsan ránéztem.
- Semmi, nem szóltam. – kuncogott majd leült a kanapéra. Gyorsan körbe fordultam, akire ráesett a pillantásom, egyből máshova nézett. Egyedül Jacob, anyu és apu állták a tekintetem. Jacob.
- Rendben hát akkor én megyek is. – mondta Jake kicsit feldúltan.
- Rá érsz még. – akartam mondani, hogy maradjon még egy kicsit, de közbe vágott.
- Nem Nessi mennem kell. – mondta, majd kicsusszant a bejárati ajtón.
- Szia. – suttogtam. Senki sem szólt semmit. Gondolom, mindenki tudja, hogy Jacob a barátom. Mármint úgy, mint egy testvér, de evvel ő is tisztában van. Remélem. - gondoltam
- Megyünk? – kérdeztem.
- Persze. – felelte apu és felálltak anyuval.
- Sziasztok. – elköszöntünk, majd elindultunk haza fele. Remek tuti kérdezősködni fognak. De nekem is lesz pár kérdésem. Pár perc után már otthon voltunk, bementünk és én leültem a konyhába. 

Francba, nem mentem el vadászni.
- Elmehetünk csak előtte. – mondta apu.
- Beszélnünk kell. – szólt anya. Remek. Mi lehet ilyen fontos?
- Tudod mit? Majd inkább holnap este. Ne felejtsd el felhívni a srácot. –mondta majd apuhoz ment. Oké csak tudnám, mit akarhat.
- Jöttök vadászni? – kérdeztem.
- Persze! – mondták majd elindultunk. A közelben volt öt antilop, és három hegyi oroszlán, a macskákat gyorsan leterítettük. Majd elindultunk az antilopok után, azokkal is gyorsan végeztünk, azután apu és anyu elkezdtek csókolózni. Remek. Így úgy gondoltam elindulok egy esti futásra. Pár perc múlva hallottam, hogy csatlakoznak anyuék. Már a határon kívül jártunk mikor valami megcsörrent az egyik bokorba. Megálltunk, oda mentem a zörgő bozóthoz és hirtelen egy hatalmas farkas ugrott ki belőle. Gyorsan visszaugrottam, és lelapultam támadó állásba. Apu elém ugrott anyuval.  Hangos sziszegés szakadt fel a torkunkból, a farkas szintén vicsorgott. Ő nem Jake falkájába tartozott. Ez egy idegen farkas volt. Egyik percbe egy hangos üvöltés tört fel belőle a következőben pedig izmait megfeszítve támadásba lendült…


Várom a véleményeket... ;D

2011. május 1., vasárnap

8. Váratlan


 
Sziasztok!
Itt is a következő fejezet mint ígértem. Kezdődnek a változások, jönnek a fordulatok és az új szereplők... Akik mindent felforgatnak! A fejezetek átváltanak Renesmee szemszögre.. Remélem tetszeni fog, de nem is húzom tovább a szót! Mindenkinek jó olvasást!
Természetesen várom a véleményeket! ;) Bye!

RENESMEE

Reggel anyu ébresztett, mert éjjel sokáig tévéztem velük. Gyorsan felöltöztem, majd kimentem a konyhába. Igaz mindig is a vért részesítettem előnyben, de sajnos késésben voltam, így muszáj volt most emberi étellel beérnem. Ezek az ételek sosem lesznek a kedvenceim. Mikor elővettem azt a szalámit a hűtőnkből elkezdtem azon gondolkodni, hogy útközben elkapok egy antilopot. Majd apu vissza, zökkentett a valóságba.
- Nessi, szerintem nem lenne rá időd! – mondta. Igaza van háromnegyed tíz és tízre jön értem Jacob, majd megyünk moziba.
- Tudom. – válaszoltam végül.
Közbe odajött anyu. Még én megcsináltam az innivalóm, addig anya összerakott nekem egy szendvicset. Gyorsan letuszkoltam majd azon gondolkodtam, ha hazajövök első dolgom a vadászat lesz. Apu ezen, kuncogott.
- Nyugi én ezen éltem tizenkilenc évig, igaz akkor még igen is finomnak tartottam, de most értem mit érezhetsz. – mondta anyu mosolyogva. Hát persze. Letuszkoltam azt az egy szerencsétlen szendvicset, aztán lehúztam az innivalómat, hát nem nagyon jött be. Lehet, hogy gyakrabban kéne vele próbálkoznom nem havonta egyszer kétszer. Gyorsan elöblítettem azt az egy tányért, utána mentem a szobába a slusszkulcsomért és a telefonomért. Pár perc sem telt bele és megjelent Jacob.

- Sziasztok! – jött be vigyorogva az ajtón.
- Hali! – mondtam majd mosolyogva átöleltem. Az én Jacobom, nagyon jó barátok voltunk már születésem óta és ez egy cseppet sem változott. Gyorsan felkaptam a magas sarkúm és indultunk az ajtó felé.
- De aztán vigyázni. – intett anyu és apu.
- Jaj Bells, Ed ezt az anyai apai szigort felesleges bevetni, hisz egy vérfarkassal lesz, a lányotok! Amúgy is csak moziba megyünk. – szólt Jake vigyorogva.
- Alakváltó. – javította ki anyu kacsintva.
- Jó jó jó. De a vérfarkas jobban hangzik! Egyébként is, ugyan olyan brutális vagyok, mint azok. Sőt fenomenális, kész terminátor. – nevetett.
- Jól van Jacob, majd fényezd magad az autómban. – vágtam közbe nevetve.
- Na, mennyetek! – szóltak anyuék mosolyogva, majd a nagy házig követtek minket. Úgy gondoltam, hogy a Musztángommal megyünk. Hétvégén megfűztem Jacobot telefonon, hogy had vezessek én és hát, így is lett. Gyorsan bementünk a garázsba, majd behuppantunk az autóba, aztán padló gázzal mentünk moziba. Útközben hallgattam, ahogy Jake fényezte a farkasokat.

Még a filmig volt bőven időnk, addig körülnéztünk a butikokban, valamint megálltunk egy gyors étteremnél ebédelni. Én egy pohár vízen kívül nem kértem semmit, még Jake egy teljes menüt elfogyasztott. Mikor készlettünk, elmentünk a mozi elé és vettünk Popcornt, ezt kivételesen szerettem az emberi ételek között. Majd oda adtuk a jegyet, az ajtóban álló srácnak, aki igen megbámult. Nem tudom, mi lehet olyan érdekes, egy fekete felső volt rajtam, meg egy barnás miniszoknya és egy fekete magas sarkú, belegondolva az összeállításba egy szép mosolyt villantottam rá. Még a lélegzete is elakadt ezen kuncogtam egyet, azután  elindultunk a terembe, majd helyet foglaltunk az utolsó előtti sorban, középtájon. A film hamarosan elkezdődött, a mozi majd nem teljesen tele volt, egyedül az első két sor volt üres, meg pár darab szék a sorok szélén.  Az akció jelenetek egész jók voltak, de a film nem volt nagy durranás. Ez van gondoltam. Végigültük a két órát majd megvártuk még a mozi teremből mindenki távozik. Utána mi is leballagtunk a lépcsőkön. Még nem mentünk haza, az alsó szinten is körbenéztünk, kéz a kézben.

Ez valahogy természetes volt, külső szemlélők biztos azt hitték, hogy mi járunk s nem csak barátok vagyunk. Kicsinek mindig is barátként tekintettem Jacobra vagy mint egy bátyra. Nem rég mikor lenn voltam nála La Pushban, mesélt nekem erről a bevésődésről. Eddig nem nagyon értettem, de amikor elmondta minden világossá vált előttem. Akkor teljesen tisztán láttam, ha úgy akarom, akkor barátok maradunk, de ha nem akkor együtt lehetünk másképp is. Igazából én is szeretném, de nem tudom. Na de jó, már magamon sem vagyok képes kiigazodni. Én szeretem Jacobot csak azt nem tudom még, hogy milyen értelemben. Nem fejezd be Nessi! Remek. Már magammal vitatom meg a szerelmi, apropó baráti kapcsolatomat. Szerelem nem szerelem, barát nem barát? Nem tudom, tényleg nem igazodom ki magamon.

- Min gondolkodsz ennyire? – kérdezte Jake. Hát persze még neki is feltűnt, hogy töröm az agyam ezen az egészen. Ha tudnád, hogy én miken rágódom!
- Semmi különösen. – válaszoltam egy mosoly kíséretében.
- Hát, jó. Van kedved valamit csinálni? – kérdezte, a gyerekes mosolyával. Ezen mindig elkuncogtam magam.
- Beülhetnénk valahová beszélgetni. – Erre egy jól ismert Jacobos mosolyt kaptam válaszul.
- Rendben! Hová parancsolsz menni?
- Hát. Nem is tudom. Abba az olasz étterembe pár utcával arrébb? – kérdeztem.
- Ez most kérdés, vagy válasz? – Most nem mentem bele a játékába.
- Abba az olasz étterembe pár utcával arrébb. – jelentettem ki.
- Remek! Én vezetek. – vigyorgott. Na, erre ki a fenétől kapott felhatalmazást? Nem mondtam, hogy vezetni fog.
- Ness, add oda a kocsi kulcsot. – szólt vigyorogva.
- Ha? – észre sem vettem, hogy a parkolóban állok, az anyósülés mellett. Egy vámpír lehet szenilis? De előbb még a mozgólépcsőn jöttünk le. Tényleg rohadtul belemerültem ebbe az egész Jacob dologba.
- Renesmee. – mondta erélyesebben Jake.
- Rendben adom, már adom! – majd a kezébe dobtam a kulcsot. Na, ennyit arról, hogy nem ő vezet. Gyorsan átértünk azon a pár utcán, majd meg állt az étteremtől pár lépésre. Kiugrott az autóból és kinyitotta nekem az ajtót majd bementünk az étterembe.

 Egy ablak melletti asztalhoz ültünk. Kint szokásosan megint ömlött az eső. Épp, hogy mind a ketten kényelmesen helyet foglaltunk, megjelent az asztalunknál, egy buzgómócsing pincér.
- Jó estét. Hozhatok önöknek italt? – kérdezte udvariasan.
Jacob hozzám fordult és épp kérdezni akarta, hogy mit kérek, de megelőztem.
- Egy pohár szénsavmentes vizet. – jelentettem ki, majd rákacsintottam Jacobra aki nem kezdett bele a mondani valójába.
- Én pedig egy pohár kólát. – a pincér felírta egy lapra majd eltűnt az asztalok és a vendégek között. Két perc sem telt el és már jött is vissza tálcával a kezében.
- Tessék. – mondta majd elénk rakta az üdítőt és a vizet. Azután lerakott egy-egy étlapot is. Remek enni is kell?
- Kérsz valamit? – kérdezte Jacob.
- Ő nem igazán vagyok éhes. – mondtam. Közben majd kilyukadta gyomrom, de semmi kedvem nem volt újabb emberi ételt lenyomni a torkomon. Erre Jake mint, aki nem hallotta amit mondtam, rendelt két spagettit. Remek, amint hazaértünk én tényleg levadászok egy csorda antilopot. Átnyúltam az asztalon és megérintettem a fejét, majd meg mutattam neki a képet, amint antilopokkal nyomom el a gyomromban kavargó emberi ételeket. Ezen csak kuncogott. Rendben Jacob jön még kutyára kamion, ezt a képet is megmutattam neki. Erre már lehervadt a vigyora, nekem pedig egy ördögi mosoly ült ki a számra.
- Nessi, Nessi, Nessi. – felelte, majd egy nagyot sóhajtott – Miért akarsz elütni egy kamionnal? – kérdezte boci szemekkel. Ez hülye? Nem bírtam vissza fogni magam, így elkapott a nevetés.
- Hát ez állatkínzás, ami nem olyan vicces. – tovább nevettem. Amikor végre lecsillapodtam válaszoltam a kérdésére.
- Jake azt a mondást nem is mered, hogy „Jön még kutyára kamion.” ? – kérdeztem azután kuncogtam.
- De! Csak te engem mutattál, miközben kivasalt az a rohadt nagy kamion.
- Ne túlozz. – vigyorogtam, majd megérintettem megint a fejét, és egy úthengert mutattam neki.
- Inkább a kamion! – mondta majd mind a ketten nevettünk. Pár perc múlva megjelent a pincér két hatalmas tányérral a kezében. Elém lerakta az egyiket, majd a másik amit Jacob elé szánt, kicsúszott a kezéből. Nem volt mit tenni elkaptam a tányért, aminek a földön kellett volna landolni. Rendben kicsi lány nagyon ügyes voltál, lehet tapsolni mondtam magamba. Most, hogy a francba fogom én innen kimagyarázni magam?
- Kisasszony. Rendkívül jók a reflexei. – mondta, majd gyanúsan rám nézett. Apu, hogy miért nem vagy itt. Legalább tudnám, hogy mit gondol. Szerintem anyut és a többieket megütné a guta ha megtudnák, hogy egy étteremben buktattam le magunkat.
- Ő hát igen. Köszönöm. – válaszoltam, s közben kihűlt a vér az ereimben.
- Pillanat Uram. Hozok önnek egy másik tál tésztát. – felelte a pincér. Majd elindult a konyha irányába. Jacobbal most nagyon füleltünk. A pincér lassú léptekkel haladt az ajtóig, de amint eltűnt mögötte, szinte rohant egy másik ajtóhoz, amit úgy feltépett, hogy még talán a kilincs is a kezében maradt. Gyorsan bement abba a helységbe és magára csapta az ajtót, azután valakihez elkezdett beszélni. Ez elég furcsa volt, így teljes erőbedobással hallgatóztunk.

- Uram elnézést, de az imént eldobtam egy tányért. – szólt a pincér idegesen.
Uram-atyám, ez miért ilyen fontos? Kérdeztem magamtól, majd tovább füleltem.
- Remek és összetört? Mert nem hallottam törés hangot. – felelte az idegen hang nyugodtan. Hogy, hogy hallotta? Ez nekem furcsa. Két fal mögött ült, de a hangja olyan tiszta volt. Jó jó Nessi ne kalandozz el, majd folytattam a figyelést.
- Nem, nem dehogy is. – mentegetőzött – Egy hölgy nagyon ügyesen, egy gyors mozdulattal, elkapta a tányért.
- Hogy érted, hogy egy gyors mozdulattal? – kérdezte a férfi.
Remek Ness bukta. Leleplezted magad. Hiába vagy emberi még is kiderült, hogy mégsem vagy az.
- Úgy értem, hogy olyan gyorsan, hogy.
- Mond már! – siettette a férfi.
- Annak le kellett volna esnie Uram! Azt, aki megfogja az egy… Síri csend. Jacobbal összenéztünk, majd felálltam és elindultam a konyha felé persze Jake jött mellettem. Akik mellet elhaladtunk, azoknak ránk szegeződött a tekintetük. Aztán az ajtóhoz értünk és beléptünk rajta. A szakácsok meglepődtek, végigmért mindenki minket, majd észrevettem azt, az ajtót. Elindultunk felé Jakkel, de közben mindenki megakart, állítani.
- Oda nem mehetnek be! Álljanak meg! – jöttek a fenyegetődzések.
De késő, már ott voltunk az ajtónál benyitottam, és amit ott láttam. Nem is gondoltam volna ilyesmire. Jacobbal lefagytunk…


Várom a kommenteket! :)