BLOGGER TEMPLATES - TWITTER BACKGROUNDS »

2011. április 27., szerda

7. Hétvége


Sziasztok!
Először is egy hatalmas bocsi, hogy megint tök sokára hoztam a frisst! Hétvégén lehet, hogy hamarabb de mindenképp jövök a következő fejezettel! Ez még Renees lett, de a következőben már megkezdődnek a fordulatok! :) De majd erről akkor.. ;) Hosszú lett, de inkább a családról szól most a sztori.. Az előző nem tetszett, hogy csak 1-2 ember kommentelt? :/ Na mind1 van mint csiszolni még az írásaimon de azért ide több véleményt kapok remélem.. :) Na mindenkinek jó olvasást! :) Bye!



(BELLA)

Aztán elindultunk a nappaliba, amint látótérbe kerültünk, mindenki ránk nézett. A többiek közelebb jöttek, Edward felállt mellénk, anya szintén felállt.
- Ő itt Renesmee..  –mondtam. Anyámnak könnybe lábadt a szeme majd közelebb lépett és végig mérte az unokáját. Az arcán rengeteg érzelem futott át, meglepődés, csodálkozás, öröm, szeretet majd megszólalt.
- Szia, drágám! Renne vagyok. – mosolyogva átölelte Nessit – Nagyon örülök, hogy végre megismerhetlek téged. Gyönyörű vagy.
- Köszönöm. – mosolygott lányom.
- Látom anyukád csokoládé barna szemeit örökölted, és apukád arcvonásait.  –jegyezte meg Renee. Tudtam, hogy észre fogja venni ezeket a hasonlóságokat, habár ki ne venné észre? Főleg, hogy anyám kivételesen is nagyon jó megfigyelő volt.
- Hát igen, de inkább anyja lánya. – szólalt meg Emmett vigyorogva.
- Köszi. – nyújtotta rá a nyelvét Nessi. Ezen csak kuncogott anyu.
- Na jó ne álljunk itt, üljünk le a kanapéra. – mondta Alice, majd mindenki helyet foglalt a nappaliban.

Az este beszélgetéssel telt. Míg Renee Nessit kérdezgette az iskoláról, a terveiről, a fiúkról és persze az egész családot, hogy mi történt az utóbbi időbe, na meg Charliet faggatta, hogy miért nem mondta el legalább ő az igazat, addig én kényelmesen ültem Edward ölelésében. Most éreztem magam teljesen boldognak, úgy éreztem, hogy már megvolt tényleg mindenem. A világ legszebb gyermeke, a legcsodálatosabb férje és a legjobb családja. Most szó szerint önkívületi állapotba voltam és csak mosolyogtam egész este. Mikor anyu végzett a kérdéseivel, mesélt a mostani házukról, meg az utazásaikról. Később, éjfél körül elköszönt mindenkitől és Charlie is hazament. Anyámnak megmutattam a szobáját, ami Edward régi szobája volt, a rég vett vasággyal. Amikor beléptünk az emberi emlékekre gondoltam. Arra, amikor megkérte a kezem és, hogy én mennyire nem akartam az esküvőt, de rájöttem nem sokkal utána, hogy jól döntöttem. Ő az, aki nélkül nem tudtam volna élni. Majd az első napra gondoltam a házban. Amikor nevetve ültünk a kanapéján és Alicek akkor jöttek be, hogy megkérdezik, megyünk- e velük játszani. Megannyi emlék árasztott el ebben a pillanatban. 

- Gyönyörű ez a szoba. – szólt anyu.
- Igen tudom. Edward régi szobája volt. – válaszoltam.
- Meseszép. De hogy-hogy régi? Ti nem itt laktok? – kérdezte, miközben segítettem neki kipakolni.
- Ő. Nem egészen. Mi egy kicsit beljebb lakunk az erdőben egy gyönyörű tisztáson. Majd holnap megmutatjuk a házunkat. – mondtam.
- Rendben. – válaszolta. Mikor végeztünk a pakolászással, megöleltük egymást majd elköszöntem tőle és lementem a nappaliba.
- Azt hiszem mi is megyünk. – mondta Edward a többieknek.
- Rendben. Jó éjszakát! – válaszoltak, aztán mi is elköszöntünk, és elindultunk haza. Otthon, Nessi elment a szobájába, mi pedig Edwarddal elvonultunk a sajátunkba. Levetkőztünk, majd egész éjjel egymás karjaiban feküdtünk.

- Jó reggelt! – mondtam. Majd feljebb húztam magam, és megcsókoltam szerelmem.
- Neked is. – válaszolt, közben szorosan magához ölelt.
- Lassan mennünk kéne, hisz anyu hamarosan felkel.
- Igen menni kéne. – helyeselt, majd lassan elindultunk a gardróbba.
Edward egy fekete pólót és egy szürkés koptatott farmert vett fel egy fekete sportcipővel, míg én egy szintén koptatott szürke egy két árnyalattal világosabb szűk farmert vettem fel, egy vörös felsővel, és szintén egy hosszúszárú csizmával. Amint készlettünk magához húzott.
- Gyönyörű vagy, mint mindig.
- Köszönöm! – mosolyogtam majd megint megcsókoltam. Mikor kezdtünk belemelegedni és egyre nagyobb hévvel faltuk egymás ajkait, muszáj volt elszakítani magam tőle.
- Ha most egymásnak esünk, akkor szerintem délig nem érünk oda. – mondtam mosolyogva, erre ő egy szívdöglesztő mosolyt villantott.
- Rendben akkor induljunk. – válaszolta. Indultam is volna az ajtó felé, de visszarántott még egy csókra, ami most kicsit rövidebbre sikeredet.
- Drágám, este innen folytatjuk. – ígértem meg neki, aztán végre mind a ketten elindultunk a nappali felé. Pár perc múlva csatlakozott hozzánk Nessi, aztán elindultunk a ház felé.

Amikor a házhoz értünk, lassan felsétáltunk a lépcsőn majd Edward kinyitotta előttünk az ajtót és bementünk. Emmett sakkozott Jasperrel, Alice és Rose a számítógépen ügyködtek, Carlisle pedig újságot olvasott a kanapén, eközben Esme a konyhában sürgölődött. Elindultam segíteni neki, miközben Edward leült Carlisle mellé.
- Szia! –mondtam neki.
- Hello drágám. – mondta mosolyogva.
- Segíthetek valamiben?
- Ha szeretnél.
- Persze. – mondtam mosolyogva. Azután megterítettem egy személyre, lefőztem a kávét, kiraktam az asztalra a péksüteményeket. Esme kiszedte a hideg ételeket a hűtőből, majd lerakta a kenyér mellé. Amint lefőtt a kávé hallottam anyut lejönni a lépcsőn.
- Jó reggelt! – köszönt.
- Jó reggelt. – válaszolt mindenki, majd elindult felénk a konyhába.
- Hogy aludtál? – kérdeztem.
- Remekül. Ti mióta vagytok fent?
Gyorsan rápillantottam az órára nyolc óra múlt öt perce.
- Hát tudod, nekünk nincs szükségünk alvásra.
- Oh. Értem. – válaszolt, majd elment a mosdóba és negyed óra múlva már jött is felöltözve a konyhába.
Anyám, Esme és én leültünk az asztalhoz, majd miközben evett elbeszélgettünk egy kicsit.
- Ti nem esztek? – kérdezte anyám félénken.
- Nem. Mi nem rég ettünk mindannyian. – válaszoltam, hogy mit, azt szerencsére nem kérdezte.
- Oh. Értem. – majd folytatta a reggelit. Mikor befejezte elpakoltunk, és mi is csatlakoztunk a többiekhez. Renee, Esme és Carlisle a kanapén beszélgettek, hogy ma mit szeretnének csinálni. Én közben odamentem Alice-hez és Rose-hoz, hogy min ügyködnek.
- Váó, csodás ez a vörös ruha. – mondtam, amint megláttam a monitoron a gyönyörű estéit.
- Tetszik?- kérdezte Rose.
- Hát persze. Ez meseszép.
- Akkor meg mutatom a tiédet is Bella. – mondta Alice.
Majd megláttam egy csodaszép sötétkék ruhát, egy fekete selyem szalaggal a derekán.
- Ez, csodálatos. – hüledeztem, majd Alice megmutatta a többi ruhát is.
Rose volt a gyönyörű vörös ruha, Alice-é egy fekete csipkés, de szintén csodaszép ruha. Esme ruhája egy világoskék nagyon szép szabású estéi volt, utána következett Nessié, övé is egy gyönyörű bordó ruha volt.
- Csodálatos ruhák Alice, de hova is kellenek? – kérdeztem.
- Tudod Bella, ha esetleg mennénk bálba vagy lenne esetleg egy buli a közeljövőben így gondoltam megadjuk a módját. Persze ha lesz.
- Alice, mit láttál? – kérdeztem.
- Még semmit. De majd fogok.. – viccelődött.
- Rendben. – mondtam. Ez gyanús volt számomra, milyen parti lesz az, ahova gyönyörű estéire lesz szükségünk?
- Bella. – szólt anyám így nem is gondolkodtam tovább a ruhákról.
- Igen?
- Délután elmehetnénk Charlie-hoz rég voltam már nála. – mondta.
- Oké, tőlem mehetünk.

 A délelőtt gyorsan elment. Három órakor elindultunk Charlie-hoz. Én, szerelmem és anyu mentünk csak. Amikor Charlie-hoz értünk, bementünk és apu bevezetett minket, a jól ismert nappalijába. Miközben anyuék beszélgettek én elgondolkoztam a Charlie-nál töltött hónapokról. Halkan beszélgettem Edwarddal.
- Emlékszel, amikor először voltál itt, mármint amiről én is tudtam. Tudod a rét után. – emlékeztem.
- Persze, azt nem felejtem el. – kuncogott – Nagyon fel voltál, dobva.
- Tudom. – mosolyogtam el én is.
Majd tovább beszélgettünk azokról az időkről. Hát igen már hat éve történtek.
Az idő gyorsan elszaladt. Azóta annyi minden történt, jó és rossz is.
- Felmegyünk? – kérdeztem szerelmem.
- Persze. – majd kézen fogva elindultunk a lépcsőn. Mióta Edwardékkal lakom, azóta nem nagyon jártam itt, utoljára pár éve jöttem fel néhány cuccomért. Persze, sokszor jövünk Charliehoz, de akkor sem szoktam feljönni általában a nappaliban szoktunk beszélgetni. Mikor felértünk kinyitottam a szoba ajtaját és beléptem. Szinte semmi sem változott. Olyan érzésem volt, mint amikor Phonixből költöztem ide. Eszembe jutott a gyerekkorom, de legjobban az Edwardal töltött esték. Körbenéztem, az íróasztalomon, a képeken, a CD-ken és a könyveimen, amiket itt hagytam.
- Semmi sem változott, szinte ez az egy hely az életemben, ami mindig ugyan úgy marad. Vámpírráválásom után a múltunkra egy lepel kerül, ami miatt nem nagyon tudunk emlékezni. De itt, szinte bármi az eszembe jut. – motyogtam.
- Én is mindenre emlékszem, ami itt történt. – mondta mosolyogva Edward. Majd lefeküdt az ágyamra, úgy ahogy régen tette.
- Most ez hülyén hangzik, de olyan érzésem van, mintha még mindig ember lennék és épp Charile tudta nélkül lennél itt velem.
- Értem. Igaz akkor sem szegtem meg Charlie szabályait, azt mondta nem léphetem át a küszöbét..
- Igen drágám, és te képes voltál az ablakon felmászni értem. – majd ráugrottam játékosan.
- Pontosan. – vigyorgott alattam szerelmem. Szorosan egymást ölelve feküdtünk az ágyon, de továbbra is a szobát bámultam. Pár perc múlva kopogás hallatszott a szobaajtómon. Miközben válaszoltam a kopogásra, lassan felültünk szerelmemmel az ágyra.
 
- Gyertek. - Majd anyám jött be az ajtón Charlie kíséretével.
- Ugye nem zavartunk meg? Csak tudod nagyon rég nem voltam már itt. – szólt anya – majd ő is elindult és körbenézett a szobába.
- Nem zavartok. – válaszoltam közben aztán néztem, ahogy anyám leült a régi hintaszékbe.
- Semmi sem változott. Csak Bella nőtt fel. – mondta Renee.
- Tudom. – válaszolt Charlie az ajtófélfának dőlve.
Olyan jó volt látni, ahogy anyáék beszélgetek a gyerekkoromról. Amit meséltek szinte mindet elképzeltem, ahogy anya tartott picinek a kezében a hinta székben, ahogy Charlie a karjaiban tartott az ablaknál, mindent. Ilyenkor tényleg olyan öröm árasztott el, amit az utóbbi időben éreztem.  Itt is rengeteg kellemes emlékről beszélgettünk, de mint minden napnak, ennek is hamarosan vége lett. Este nyolc fele, elindultunk haza. Mikor hazaértünk, Esme már vacsorával várta Reneet. Anyu gyorsan vacsorázott, majd egy kis beszélgetés után mindenki elment a szobájába. Mi is hazamentünk, nem nagyon volt kedvem most semmihez így leültünk Edwarddal a tv elé, és egész éjjel azt bámultuk egymás karjaiban.

 Másnap reggel időbe átmentünk. Anyut reggeli után elhoztunk hozzánk, csodálkozva nézte meg az egész házat, nagyon tetszett neki a nappalink és a kis a kőfolyosónk, de a kertben is gyönyörködött egy darabig. Tíz óra fele visszamentünk aztán segítettem neki összepakolni. A délelőtt további részében beszélgettünk utána Renee elment ebédelni, mert Esme készített neki valami finom ételt. Ahogy kész lett anyám, mint mindig most is agyon dicsérte Esme főztjét. Ebéd után átjött Charlie, akivel még közösen beszélgettünk egy nagyot, majd kettő óra felé anyám elköszönt mindenkitől és Edwarddal kivittük a repülőtérre. Meghatódva elbúcsúztunk, de megígértem, hogy hamarosan újra találkozunk majd, aztán még egy ölelés és szólították az utasokat a beszállásra. Mikor hazaértünk, az autót leraktuk a garázsba elköszöntünk a többiektől, azután haza mentünk. Nessi, Edward és én mindnyájan lefeküdtünk a kanapénkra és egész éjjel tévéztünk. Közben ropogott a tűz a kandallóban. 


Következő rézben megkezdődnek a fordulatok, most már belevágunk a sztoriba rendesen! ;)
Na de várom a véleményeket! :)

2011. április 10., vasárnap

Új Külső!

Sziasztok!

Bocsi, hogy megint nem volt egy ideje friss. Rengeteg dolgom volt ebben az utóbbi időben, plusz rengeteg versenyem volt. Nemsokára jön a következő fejezet, már majdnem kész. De addig is, hoztam egy világosabb külsőt, szerintem jobb mint az előző volt és remélem mindenkinek tetszik. :)

A Fejlécről annyit, amint látjátok befigyel valaki. Ő lesz az új szereplőnk ugyanis a sztori pár fejezeten belül nagy fordulatot vesz. Hogy milyen irányba? Majd meglátjátok. Annyit mondhatok, hogy izgalmas perceket fognak okozni, az új jövevények. :) Igen többen is lesznek de előbb ismerjétek meg majd Calebet. :) Oldalt a szereplőknél már feltüntettem. Hogy milyen okból csöppen a Cullenek életébe? Hm.. Majd kiderül.. ;)

Szép napot mindenkinek! :)