BLOGGER TEMPLATES - TWITTER BACKGROUNDS »

2011. január 31., hétfő

5.fejezet - Idő


Sziasztok! Bocsi, hogy ennyit késtem a  frissel, de teljesen kiment  a fejemből plusz, időm se volt  felrakni. Na de mind egy. Láttam az előző fejezethez nem érkezett egy vélemény se. :( Ennyire rossz volt? Ha olvasod létszí dobj egy pár soros komit, hogy tudjam tetszik-e vagy sem. :) Bye!



(BELLA) 

A hét nagyon gyorsan elment. Most egész éjjel tévéztünk Edwarddal nem tudtam nyugodtan feküdni. Anyám ma délelőtt megérkezik a reptérre és durván hat óra múlva találkozunk, aztán újra kiderül minden.
Az e-mail, amit tegnap kaptam, amiről Alice látta, hogy ma megérkeznek benne volt, hogy Taxival jönnek, ne fáradjunk az értük menéssel. Pedig valamelyik fogadott testvérem, vagy Edward elhozhatta volna őket. Nem Edward még sem szükségem van rá. Egész éjjel azon gondolkodtam, hogy anyám mit fog erre az egészre reagálni. Utálni fog, vagy meg fogja érteni ezt az egészet? Végül is Charlie is elfogadta a dolgot, anyám pedig még jobban alkalmazkodott a misztikus lényekhez, de nem tudom. Emlékszem apám arcára, amikor meglátott a kanapén. Az a meglepettség, boldogság és düh, beleborzongtam.

- Mi a baj? – kérdezte Edward.
- Semmi. Csak ideges vagyok anyám látogatása miatt. –mondtam.
- Nem lesz probléma szerintem meg fogja érteni. Charlie is itt lesz Alice még tegnap este felhívta. Szóval nyugalom, mindannyian melletted leszünk.
- Charlie? Remek, erre nem is gondoltam.
- Én is így gondolom. Renee szerintem tényleg megfogja érteni és elfogja fogadni azt, amik vagyunk. Amikor ott voltunk nála még régebben. Akkor hát, hogy is mondjam. Neki is elég érdekes a gondolkodása olyan, mint egy gyermeké. Mintha még mindig gyermek lenne.
- Igen hát általában én voltam a felnőtt, míg együtt éltünk. Emlékszel, amikor épp ismerkedtünk és a korodat kérdeztem? – nevettem.
- Hát persze. – válaszolta és egy puszit nyomott a fejemre.
- Nem nézel ki, tizenhétnek mondtam a kocsidban. Aztán te pedig kontráztál, hogy én sem vagyok az a megszokott tinédzser.  Úgy látszik mindig is ellentétje voltam anyámnak. Charlie-ra ütök. – nevettem.
- Erre én is rájöttem, amikor először hallgattam bele apád gondolataiba. Elég halk volt, szinte alig voltak gondolatai. Nyugis természetű volt, míg el nem hagytalak. –beleborzongott- Utána igen csak vicces volt a viselkedése. De az esküvő óta ismét ugyan olyan nyugodt lett.
- Ez már a múlt. Most már csak az a fontos, hogy mi „lesz”! – aztán megcsókoltam.
- Hát azt senki sem tudhatja. Kivéve Alice.
Nevettünk.  Majd felálltam szerelmem mellől és odasétáltam az ablakhoz.

Amint kinéztem a nappali ablakán láttam, ahogy kezd világosodni, legalább a nap nem sütött ki. Az ablak előtti rózsabokorra rá szállt egy kis madár és elkezdett csicseregni. Most minden olyan nyugodt volt, mintha ez is csak egy olyan nap lenne, mint a többi. Részben ez igaz is volt, csak annyi a különbség, hogy ma itt lesz anyu is. Ebbe belegondolva sem lettem ideges, tényleg kezdtem teljesen megnyugodni. Épp a virágos kertet néztem, amikor hirtelen előugrott az erdőből Jasper és Alice.
- Értem miért vagyok ennyire nyugodt. – motyogtam durcásan.
Edward nevetett úgy látszik értette a célzást.
- Jasper már csak Jasper. – vigyorgott tovább.

Majd kopogtatást hallottunk.
- Gyertek csak. –mondtam, aztán nyílt is az ajtó.
- Jó reggelt! – jöttbe hatalmas vigyorral Alice.
- Sziasztok! – mondta Jazz.
- Jó reggelt nektek is! – mondtuk egyszerre Edwarddal, míg ők leültek a kanapéra vele szembe.
- Van egy jó hírem Bella. – fordult felém mosolyogva drága nővérem.
- Anyámék lekésték a repülőt? – kérdeztem reménykedve. Erre Jazz csak kuncogott. Megértem végül is ahelyett, hogy örülnék, inkább azt kívánom, hogy valami közbejött nekik és nem tudtak eljönni.
- Nem! Azért azt nem mondom. – mondta Alice. Hurrá, tényleg nincs akkora szerencsém, hogy ezt a látogatást elhalasszuk.
- Na, akkor gyerünk, mond már! – sürgettem.
- Csak délután érkezik meg a gép. Lekésték igaz. De jönnek a déli járattal.
- Óó. Ez remek. Akkor még van időm idegeskedni. – tényleg remek, legalább időt nyertem és még tudok agyalni egy fél napot, hogy mi lesz délután.
- Nem hiszem, hogy most ideges lennél. – mondta Jasper nevetve.
- Már kezdtem azt hinni, hogy a kert meg a madárcsicsergés nyugtat meg.
Ezen nagyot nevettek.
- Bella! Ebben a helyzetben, szerintem Jasperen kívül senki sem tudna lenyugtatni. – kacsintott felém nővérem.
- Nagyon vicces Alice.
- Hát igen. De nem is zavarunk tovább. Csak gondoltam szólók neked mielőtt vadászunk. – már indultak is az ajtó felé.
- Rendben. Köszi. – mondtam.
- Szívesen.
- Jó vadászatot! – mondtuk mielőtt eltűntek volna.
Egy gyors köszönjük és már az erdőben voltak.

- Remek még van időm. – mondtam sóhajtva miközben visszamásztam,  Edward ölébe.
- Ez tényleg jó. Nessi hamarosan felkel. – mondta.
- Igen, én is hallom. Ma La Pushba mennek Jacobbal, hétfőn meg moziba azt hiszem. – mosolyogtam.
- Mi olyan vicces? – kérdezte.
- Emlékszem amikor Jacob és Mike na,  szóval amikor nem voltál velem. Jobb, ha megmutatom, mert ezt nem lehet elmesélni. Kiterjesztettem a pajzsom, majd visszaemlékeztem a moziban történtekre. Amikor a karfás képre fókuszáltam, Edward elnevette magát.
- Ez tényleg vicces. De kiváncsi lennék. Ha én is ott lettem volna, akkor megfogtad volna a kezem? – nevetett.
- Hát szerintem akkor csak ketten mentünk volna, és el sem engedtelek volna. – nevettem. Majd ő húzott magához egy hosszú csókra.
- Na. Sipirc a fejemből! – mondtam és visszahúztam a pajzsomat.
- Még mindig nem tudom megszokni, hogy hallom a gondolataidat.
- Ha engedem. – javítottam ki nevetve.
- Hát igen. Ha engeded.
- Jó reggelt! – jött ki Nessi pizsamában, majd lehuppant mellénk a kanapéra.
- Jó reggelt! – mondtuk neki.
- Nincs kedvetek vadászni? – kérdezte nagyot ásítva.
- Nekem van. – mondta Edward.
- Hát egy családi vadászat. Miért is ne? Öltözz fel és mehetünk is.
Épp, hogy befejeztem a mondatom, el is ment öltözni. Nem telt bele másfél perc, és már itt is volt teljes harci díszben.
- Mehetünk!- vigyorgott.

Edwarddal gyorsan felvettük a cipőnket, aztán eliramodtunk hárman az erdőbe. Amikor a folyóhoz értünk egyszerre ugrottunk, nagyon mókás volt. Most hagytuk Nessit vezetni. Körülbelül tízpercnyire a házunktól rátaláltunk hat antilopra. Kettőt- kettőt terítettünk le, amint befejeztük, lassan sétálva vissza indultunk a házhoz.
- Éhesek vagytok még? – kérdezte Nessi.
- Én tele vagyok. – válaszoltam kemény hasamra mutatva.
- Én is. – felelte Edward. Nessi szeme megcsillant és nagy mosollyal kérdezte.
- Verseny hazáig?- majd épp, hogy igent mondtunk elszaladt, mint akit puskából lőttek ki. Kacagva utána indultunk. Edward simán levert minket, lányunk és köztem viszont fej-fej volt az állás.
Amint elértük a teraszt nevetést hallottunk az erdőből.

- Szia Jake! – mondta Nessi amint Jacob kiért a fák közül.
- Sziasztok! – mondta.
- Hello! – válaszoltunk egyszerre Edwarddal.
- Akkor mi mennénk.
- Nessi, mi is lesz a program? – kérdeztem szemöldököm felemelve.
- Anyu! – forgatta a szemét – motorozás, nevetgélés a többiekkel, este tábortűz. Ja és el ne felejtsem délután sziklaugrás – vigyorgott.
- Ugye a végét nem gondoltad komolyan? – vontam kérdőre.
- Az anyai szigor. Hát persze, hogy nem. – mosolygott.
- Bells, Bells. Pedig úgy emlékszem, hogy te is leugrottál. – heccelt Jacob.
- Farkas fuss, amíg bírsz. Majd gyorsan oda mentem és vállon bokszoltam.
- Áu. Gondolom most nem tört el a kezed. – folytatta.
- Jake! – mondtam megint.
- Jó nem szóltam. – egy hatalmas vigyor terült szét az arcán.
- Ajánlom is alakváltó! – ezen már szerelmem is nevetett.
- Te kis vámpír. – kontrázott és ő is kuncogott.
- Jacob, mennyünk. – sürgette vigyorogva Renesmee.
- Oké. – fordult hozzá Jacob.
- Jó. Mennyetek csak. Vigyél magaddal Charliehoz ruhát.
- Persze, persze.
- Jó szórakozást!- mondtuk Edwarddal.
- Köszi! – aztán eltűntek az erdőben.
Sóhajtottam egyet. Edward magához húzott, aztán megcsókolt. Majd a derekamat még mindig átkarolva, elindultunk a házhoz.

- Ezek a mai fiatalok. – mondtam.
- Ő mi sem vagyunk abból a szempontból öregek. – nevetett.
Azután beléptünk a házba.
- Sziasztok!- mondtuk.
- Hello!- mondta Emmett a tévé elől, Rose a számítógép elől.
- Többiek? – kérdeztem. Síri csend volt a házban.
- Alice és Esme elmentek kaját venni a szüleidnek. Carlisle és Jasper pedig elmentek vadászni. – mondta Emmett.
- Az jó. De szívesen elintéztem volna én az ételt. – válaszoltam.
- Most már mindegy. – felelte Edward. Aztán leültünk a kanapéra és mi is elkezdtük bámulni a tévét. Anyám ma meg fog érkezni. Hirtelen, nagyon ideges lettem. Aztán a hirtelen gyomorszorítás el is múlt, Jasper jött be Carlisleval az ajtón.
- Sziasztok! -  mondták.
- Hali! De örülök neked Jasper. – mondtam sóhajtva.
Ezen nevettek. Aztán teljesen nyugodt voltam.
- Alicek még nem jöttek vissza? – kérdezte Jazz.
- Nem. – válaszolta Edward.

Negyed óra sem telt el és hallottam a dübörgő zenét és az autót, ami lefordult a főútról. Majd fél perc múlva a garázsban állt a citromsárga, Porsche Turbo.
- Halihó! – jött be Alice fülig érő mosollyal.
- Szia! – mondtuk.
Esme fél perc múlva jött utána. Amint a konyha felé mentek, megláttam a kezükben a nagy zacskókat tele étellel és innivalóval.
- Alice, Esme. Ugye nem gondoljátok, hogy anyujék ezt mind megeszik? – kérdeztem mosolyogva. Majd felálltam és kisétáltam a konyhába.
- Jobb félni, mint megijedni. – susogta Esme, miközben pakolta a hűtőbe a tejet. Én is oda mentem a másik nagy csomaghoz és segítettem nekik elpakolni.
- Ne aggódj drágám minden rendben lesz. – mondta Esme majd mellém jött és megölelt.
- Remélem.
- Bella, Renee és Phil, Edward régi szobájában fognak aludni, már mindent megcsináltam. – motyogta Alice.
- Köszönöm.

Mikor visszamentünk a nappaliba, hirtelen elkapott a nevetés. Em és szerelmem a videó játék előtt úgy vitatkoztak, mint két gyerek. Valami Rallys játékkal szórakoztak. Leültem a kanapéra, majd mellém ült Alice és Esme is. A nap nagy részét kellemesen elbeszélgettük. A kora délutáni órák szélsebesen teltek anyám érkezéséig.


Várom a véleményeket! :)


2011. január 9., vasárnap

4. fejezet:- Szórakozás



Kicsit késve, de meghoztam a következő fejezetet.
Remélem tetszeni fog. Ha elolvastátok várom a véleményeket! 

Jó olvasást és szép estét mindenkinek! ;)


(BELLA)

Amikor elértünk a házhoz, beparkoltunk a garázsba. Edward gyorsan kiugrott a kocsiból és már is az én oldalamon termett, majd kinyitotta az ajtót.
- Köszi! – majd adtam neki egy csókot. Miközben csókolt neki dőltünk a Volvónak aztán megszakította a csókunkat.
- Szívesen! – mosolygott. Azután újra csókolni kezdett, én a kezemet összekulcsoltam a nyakán, míg ő a derekamnál fogva húzott magához közelebb, már kezdtünk bemelegedni mikor megjelent Emmett.
- Hé, gyerekek! Szobára, ne a garázsba! – majd elkezdett nevetni.
- Nagyon vicces Em. – mondtam – Nem emlékszel? Amikor levertelek szkanderba miben fogadtunk?
- Bocs hugi, de ezt nem lehetett kihagyni. – aztán kuncogva keresett valamit a szekrényekben. Majd szerelmemmel elindultunk a lépcsőn fel a házba egymásnak dőlve.
- Sziasztok! – mondtuk egyszerre.
- Hali üdvözölt minket Alice, aki épp a nappaliban igazgatta a virágokat. Elindultunk Carlisle irodájába, hogy megbeszéljük anyám látogatásának ügyét.
Amint felértünk, bekopogtunk a gyönyörű sötétbarna ajtón.

- Gyertek csak! – szólt Carlisle.
- Szia! Jöttünk megbeszélni anyám látogatását. – mondtam.
- Sziasztok! Persze, üljetek csak le.
- Fogalmam sincs, hogy mit tehetnénk. – vallottam be, miközben leültünk a két fotelben Carlisle íróasztala előtt.
- Őszintén nekem sincs ötletem. – mondta Edward. Carlisle az állához rakta kezét és elkezdett gondolkodni, én és Edward is belemerültünk a lehetőségekbe. Renee pár héten belül idejön. Ha találkoznánk, ha meglátna így. Vagy mit szólna, amikor meglát egy 17 éves lányt, csak úgy a házban lófrálni az én csokoládébarna szemeimmel, és Edward arcvonásaival? Rájönne, hogy a mi gyermekünk. Ebben, teljes mértékben biztos voltam. Anyám rendkívül jó megfigyelő volt.
- Mi lenne ha, elutaznánk? – kérdeztem.
- Szerintem jó ötlet. Nyár van. Egy nyaralás. – mondta Carlisle.
- Hát, nem is tudom. – válaszolt Edward.
Miközben tovább fontolgattuk a lehetőségeinket, hirtelen Alice robogott be az irodába. Szemei, mint egy fekete lyuk.

- Carlisle, Bella édesanyja, péntek reggel itt lesz! – mondta.
- Ne! Az nem lehet! – suttogásnál hangosabban nem tudtam megszólalni. Nem keverhetem az anyámat is ebbe bele. Charlie is eleget tudott. Igaz jó dolog lenne, ha mind a két szülőmhöz közeli kapcsoltba kerülnék. De nem történhet meg, hogy őt is veszélybe sodorjam.
- Még ma elutazunk! – mondtam.
- Nem Bella. Muszáj lesz találkoznod vele, mert addig nem fog elmenni. Azért jön, hogy lásson benneteket. – mondta tovább meredve.
- Ne. – ismét csak suttogni tudtam.
- Nessivel akkor sem találkozhat. – mondta Edward.
Majd hirtelen kinyílt az ajtó és Renesmee jött be. Úgy látszik meg is jött La Push-ból.
- Rólam van szó? – kérdezte.
- Igen. – mondtam suttogva.
- Renee eljön látogatóba. Péntek reggel már itt lesz, és vasárnap távozik. – szólt Edward.
- Nem kéne vele találkoznom.
- Pontosan. – mondtam. Ez egy szinten igazságtalanság vele szemben, de sajnos muszáj lesz.
- Ez megoldható. Pénteken el leszek otthon vagy átmegyek, La Pushba. Szombaton meg vasárnap, lehetek Charlie –nál.
- Oké nagyobb probléma megoldva. – mondtam.
- Nyugalom, mindenre van megoldás. – nyugtatgatott Edward.
Közbe összefonódtak az ujjaink a két fotel karfáján.
- A másik dolog. Mit fog gondolni, miért változtam meg ennyire?- kérdeztem halkan. Miért vagyok olyan sápadt, miért vagyok olyan, mint egy szikla, miért hideg a bőröm és végül mi történ a csokoládébarna szemeimmel? Már hallottam anyám kérdéseit a fejemben. Csak ezen a hétvégén lennénk már túl.
- Drágám. Elmeséljük, hogy amikor hazajöttünk a nászútról valami betegséget kaptál. Ezért voltál kórházban, valamint szükséged volt erre az egészre. Tehát azt mondjuk, amit régebben apádnak. – mondta Edward.
- Ez szerintem is logikus. –helyeselt Carlisle.
- Nem tudom. Szerintem gyanakodni fog. – mondtam végül.
- Majd kiderül.
- Igen.  Köszönjük Carlisle. – mondtam.
- Köszönjük. – mondta Edward is.
- Szívesen máskor is.

Majd lassan felálltunk azután kisétáltunk az irodából. Elindultunk a lépcsőn lefelé. Edward és én kéz a kézben Nessi pedig ugyan olyan kecses léptekkel, mint Alice, ment le előttünk a lépcsőn.
- Apu, Anyu! Elvihetem egy körre a gyönyörű musztángomat? – kérdezte vidáman.
- Persze! – majd, nevettünk, ahogy kiszáguldott a garázsba.
Edward és én követtük. Nessi lassan elsétált a motorháztetőtől az ajtóig és az ujját végig húzta a királykék és a gyémántszürke autón. Majd beült a kormányhoz.
- Valaki eljön egy próba körre? – kérdezte nevetve.
- Verseny!- jött be Alice, Jasper, Emmett, Carlisle, Esme és Rosalie.
- Benne vagyok! – nevetett Nessi.
Alice beült a virító citromsárga Porshe Turbójába. Én helyet foglaltam a Ferrarimban, Edward pedig a tavasszal vett szürke Porshejában. Rosalie az M3-masában, Emmett a gyors telepjárójában, Jasper pedig a piros sport kocsijában.
- Óvatosan mennyetek! – intett Esme.
- Csak a régi lezárt autópályán mehettek! – mondta Carlisle.
- Rendben! – mondtuk egyszerre komolyan, mint a gyerekek. Nessi musztángja felmordult, úgy ahogy a mi autóink is.
Majd elindultunk a régi autópálya felé. Amikor odaértünk Emmett kiszállt a kocsiból és eltolta az útlezárást, gyorsan visszaugrott és elindult. Egy kicsivel beljebb a három sávos autópályán felsorakoztunk. Rose, Em, Alice, Nessi, Én, Edward, Jasper. Majd Alice hármat intett és a harmadikra kerékcsikorgással megindult a házi versenyünk.
Nessi tört az élre, majd Alice, Edward, Én, Jasper, Em és Rose. Majd kezdődött az igazi versenyünk.
Edward jobbról az élre tört, majd követtem én is. Fej - fej mellett haladtunk, amikor hirtelen Alice elhúzott közöttünk, és nyomába eredt Nessinek.
- Francba! –mondtam. Majd a gázra léptem, a mutató a 290km/h –hoz közeledett.  Az ilyen kis versenyek csupa élvezetet nyújtottak mindenki számára. Általában Alice, Edward, vagy Én szoktunk nyerni. De most ahogy figyeltem az előttem nem messze lévő Mustangot, azt hiszem versenytársunk akadt.

Az autók csak úgy száguldottak az elhagyatott sztrádán. Az utolsó egy kilométerre érkeztünk. Addigra a rangsorunk az lett, hogy Nessi az első, Alice a második, Edwarda harmadik, én a negyedik, és a többiek utánunk.
Majd tökig nyomtam a gázt, így sikerült Edwardot és Alicet leelőznöm. De Nessit nem értem utol. Majd a visszapillantómban megláttam a szürke Porseh-t azután meg a farát bámultam. Edward úgy eltűzött előttem, csak lestem. Emlékszem, amikor a vezetési stílusát értékeltem. Nevettem.
Majd áthajtottuk a Célon. Mindenki lefékezett aztán kipattantunk a kocsikból.
- Nyertem!- kiabálta Nessi.
- Fél orrhosszal! - mondta Edward. Erre Nessi rányújtotta kicsi nyelvét. Majd a hátára ugrott.Nevettünk.
- Azt hiszem a harmadik hely döntetlen. – mondta Alice.
- Hát Alice ez nem a mi napunk! – mondtam kacagva.
- Hát nem.
- Akkor miénk a negyedik hely Jes! – mondta Emmett.
- Majd legközelebb visszavágó!
- Enyém az ötödik. – morogta Rose.
- Semmi gond! Majd legközelebb első leszel Rose!- mondta Nessi. – Talán.
Ezen megint nevettünk. Majd beültünk az autókba és haza száguldottunk.

Otthon kiszálltunk az autókból.
Alice izgatottan felpattan a citromsárga Porsheja motorháztetejére és vidáman kijelentette.
- Ma este vihar lesz, van kedvetek játszani? – hát igen, most már tényleg értettem, hogy hova megyünk. Emlékszem az első játékra. Akkor mutattam be Edwardot apámnak, majd elindultunk a jól ismert tisztásra. Miközben visszaemlékeztem, Em ujjongva várta a játékot.
- Remek, akkor hétkor mehetünk is. – mondta Alice.
- Hova megyünk? – jött be a garázsba Carlisle és Esme.
- Baseballozni. – jelentette ki Jasper mosolyogva.
- Rendben, akkor készítsük elő a dolgokat, öltözzünk és mehetünk. – mondta Esme. Amikor játék jött szóba, mindenki izgatottá vált, még én is. Míg a fiúk bepakoltak a terepjáróba, mi lányok elindultunk átöltözni majd pár perc múlva ők is csatlakoztak. Edward, Nessi és én gyorsan hazaszaladtunk. Amint készlettünk, és visszaértünk már mindenki készen állt a játékra.

- Remek, mehetünk! – jelentette ki Alice.
Emmett, Esme, Carlisle, és Rosalie a terepjáróval mentek, míg mi úgy döntöttünk, hogy futunk.
Mikor ők elindultak, Nessi nevetve elindult az erdőbe.
- Verseny!- kiáltotta, amikor már árkon, bokron túl volt.
- Rendben. – mondta Edward majd utána indult. Nagy mosollyal elindultunk mi is. Most is Edward nyert, utána Nessi majd Jasper. Én és Alice szépen befutottunk utolsónak. Mint mindig most is Esme volt a bíró, én már nem vele álltam a pálya szélén, ha nem játszottam a többiekkel. Míg kijelöltük a pályát Nessi játékosan ráugrott Emmett hátára és cipeltette magát. Majd amikor az első villám végigcikázott a réten, és hatalmas mennydörgés kísérte, Alice megszólalt.
- Kezdjük! – vigyorgott.
Beálltunk a helyünkre. Alice volt a dobó, míg Carlisle volt az, aki ütött. Most már tisztában voltam a szabályokkal. Igaz, azóta sem ültem végig egy meccset sem, amit emberek játszottak. Ez sokkal izgalmasabb volt. Néha volt, aki csalt, és erre káromkodásokat használva szidalmaztuk egymást, ilyenkor Esme gyakran ránk is szólt. Alice a szokásos gyors technikájával dobálta a labdákat, míg mi az alappontok között cikáztunk. Körülbelül egy, másfél órát játszottunk, mikor a végeredmény az lett, hogy Emmették nyertek.
- Legközelebb visszavágó! – mondtam.
- Rendben hugi! – nevetett öblös hangján.
Majd újra bepakoltunk az autóba és elindultunk haza.

Mire mi odaértünk futva, Em a tv előtt ült a fotelban, Rose a számítógépnél ült. Míg Esme befejezte annak a háznak a tervét, amit múltkor elkezdett. Carlisle pedig olvasott egy könyvet. Mikor beléptünk üdvözöltek, majd Emmett megszólalt.
- Hű de lassan futottatok, vagy inkább kocogtatok? – viccelődött.
- Nem Em, gyalogoltunk és még így is csak tíz percel értetek ide hamarabb. – vágott vissza Nessi. Majd még egy kicsit leültünk beszélgetni és egy fél óra múlva elindultunk haza.
Nessi a szobájába ment, míg mi Edwarddal leültünk a nappaliba. Befészkeltem magam az ölébe és elkezdtünk nézni egy filmet. Öt perc múlva csatlakozott Renesmee is, majd mellénk feküdt a kanapéra. Azután együtt néztük mind a hárman a filmet, közben ropogott a tűz a kandallóba.


2011. január 3., hétfő

3. fejezet:- Barátok


Sziasztok meghoztam a következő fejezetet! :) Remélem tetszeni fog! Egy kis Bella szemszög meg egy hosszabb Edward szemszög lett. :) Amúgy bocsi, hogy ilyen későn hozom, csak tudjátok suli van... A Következő friss csütörtök vagy péntek fele lesz várható! Addig is jó olvasást! :) Amúgy pár sorban véleményezhetitek, nem harapok a kommentekért. :)


(BELLA)

Ma délután találkozni fogok a volt barátaimmal, igaz nagyon várom, de még is van bennem egy kis félelem, hogy mit fognak szólni az új énemhez.
- Mennyi az idő? – kérdeztem az ágyban feküdve, Edwardtól.
- Reggel fél kilenc. – majd mosolygott. Magához húzott és megcsókolt.
- Öltözni kéne. – mondtam, de semmi kedvem nem volt hozzá, itt akartam maradni vele.
- Igen. Mindjárt délután lesz. – mondta, de észrevette a nem akarást a hangomban, azután újra megcsókolt, majd rá feküdtem.
- Aha. Kiváncsi leszek hány ráncuk lesz! - nevettem.
- Hát. Nem tudom de Mike-ot szívesen megnézném. - együtt nevettünk.
Tényleg kelni kellett, majd este folytatjuk gondoltam magamban és elindultunk a gardróbba. Gyorsan felöltöztünk és elmentünk vadászni ketten. Nessi nem akart velünk jönni, mert várta Jacobot.
- Verseny? – kacagtam, és mielőtt válaszolhatott volna el iramodtam a fák közé.
Amikor a folyónál ugrottam, hirtelen mellettem volt.
- A választ megvárni, mielőtt indulsz? – kérdezte kedvenc mosolyom kíséretében.
- Nem vártam meg, mivel tudom, hogy a válasz igen! – tovább futottam.
Majd nevetve követett.

Pár mérföldre ráakadtunk 4 antilopra, a folyó partján.
Kettőt én, kettőt Edward terített le. Kezdtem belejönni ebbe is, vadászat után most már nem néztem ki úgy, mint az első alkalom után. Amint befejeztük játékosan ráugrottam, aztán a földre estünk.
- Szerinted mit fognak szólni, hogy így megváltoztam?
- Hát, szerintem Mike-nak leesik az álla ugyan úgy Jessicanak is.
Angela meg Ben. Őket nem tudom.
- Hát, én sem. Mindegy még van időnk. Mennyi az idő?
- Hát dél körül lehet.
- Hmm..- majd megcsókoltam.
- Most mennyünk, vagy inkább maradjunk? –kérdezte, de szerintem ő is maradt volna, mint én. Gyorsan felálltam és húztam magammal.
- Mennyünk, majd este. – mondtam neki kacagva.
- Majd este. – ismételt – Verseny a házig! – azután eliramodott a fák között.

Nevetve utána siettem, most ő nyert. Bementünk és átöltöztünk. Edwardot néztem miközben öltözött, nagyon jól ált neki a sötétkék farmer és a szürke póló. De, hogy ne keljen rám várnia, gyorsan felvettem egy szűk, szintén sötétkék farmert, egy kék felsővel és egy magas szárú csizmával. Mivel már szeptember van, így ez egy elég hűvös nap volt itt Forksban. Ma is be volt borulva, de szerencsére nem esett.  Így is kisebb kabátba kellett mennünk, igaz nekünk teljesen mindegy volt. Először elmentünk Charliehoz, ott töltöttük az időt háromig, azután elindultunk a kávéház felé.


(EDWARD)

- Hát akkor rajta! – mondtam szerelmemnek, aki idegesen ült mellettem.
Befordultunk az utcába aztán megláttam Mike és Ben autóját. Tehát itt vannak majd leparkoltam a két autó mellé.
- Mennyünk. –mondtam neki. Kisegítettem az autóból és emberi tempóval elindultunk a kávézó bejárata felé. Na, már hallottam Mike gondolatait.
 „Itt vannak, hát még is csak eljöttek.” Amint beléptünk lassan elindultunk feléjük. Hát nagy meglepetést okozott nekik Bella.
- Sziasztok! – köszöntünk egyszerre.
- Szi-a-a-sztok! – hát Bellának is feltűnt a meglepettség a hangjukban. Szerelmemnek segítettem levenni a kabátot, majd leültünk szorosan egymás mellé, az asztal egyik végébe.
- Huh. Jól néztek ki! Megváltoztál Bella! „Mi van ő is átesett egy plasztikai műtéten?”– Mondta Jessica, persze a másik felét csak gondolatban. Hát ugyan olyan rosszmájú ez a csaj, mint volt. Nem hiába, hogy középiskolába sem bírtam. Eszembe jutott párszor már akkor is, hogy ráférne egy kiadós rettegés. Na, mind egy, ami késik, nem múlik.
- Köszönöm. Ti viszont semmit sem változtatok. – mondta Bella azért én alaposan végig mértem őket hátha még is csak megjelentek azok a ráncok.
- Hát nem nagyon. –mondta Mike. „De te annál inkább. Furcsa. Már ő is olyan, mint a többi Cullen. Nem értem.” Hát jobb is, hogy nem érted Mike.
Majd beállt egy kínos csend. Igazából mindenki Bellán gondolkodott, jobban mondva Jessica és Mike. Angela és Ben nem nagyon foglalkozott evvel.

- Hogy ment az egyetem? – kérdeztem végül csak, hogy tereljem a témát.
- Nekem jól. – mondta Mike. „Gondolom nektek is, hisz a középiskolába is makulátlan jegyeitek voltak. Nem tudom. Nem elég a tökéletes külsejük, de még tanulásban is jók voltak. Na, ez már tényleg gyanús volt.”
- Nekünk is. – válaszolt Angela. Hát persze, hisz Bennel egy egyetemre mentek.
- Nekem is ment. De azért húzós évek voltak. – mondta Jessica. „Hát én meg se kérdem nektek, hogy ment.” Jaj, ezek milyen egy húron pendülnek.
- És ti hogy vagytok? – kérdezte Mike. „ Tökéletesen. Pff!” Bella meg haragudna, ha leütném? Komolyan ez akkora tuskó!
- Köszönjük jól! Túl Jól. – mosolygott rám szerelmem. „ Na, hát gondoltam.” Megint Mike. Most Jassica csendben volt, furcsálltam is.
 
Hát kicsit feszült lett a hangulat. Szerelmem megfogta a kezem és éreztem, hogy megnyitja a pajzsát.
-„Mi legyen?” – kérdezte gondolatban.
Olyan halkan beszéltem, hogy azt csak vámpírfül halhatta.
- Nem tudom. Mindenki azt kérdezné, hogy mi történt veled. Meg hogy…..
Elhallgattam. Inkább Jassica gondolataira figyeltem, amik igen csak elkalandoztak. „Talán van gyerekük? Vagy esetleg tervezik? Na de először derítsük ki, hogy-hogy hozta magát ilyen formába.”
- Na és Bella. Hogy csináltál magadnak ilyen tök jó alakot? –kérdezte Jessica.
Na, ez tényleg egy érdekes megfogalmazás volt. Jó, hogy nem egyből a plasztikát vetette föl, mint Mike. Komolyan néhány ember olyan. Szerelmem megint megfogta a kezem és megnyitotta a pajzsát.
-„ Mit mondjak?”
- Nem tudom. – mondtam. A legjobb, ha innentől jön a hazudós rész.
- Hát tudod Jess. Őőő. Belejöttem a sportba. Igen tudom nehéz elhinni, de tök jó sportolni. Mármint röplabda, tollas, úszás, futás. – hm. Ez hihető. De már hallottam Miket. „ Tollas? Akkor csak játszotta, hogy nem tud játszani a gimiben?” majd, kontrázott Jessica is „ Remek tollas, el nem felejtem, hogy szegény Mike volt vele mindig egy csapatba.” Szegény Mike?
- Oh. Aha. Mióta sportolsz? – kérdezte a gondolataimban az említett.
- Két és fél éve röplabdázok és tollasozok. Durván egy éve úszok.
- Edward te is sportolsz? –kérdezte Ben.
- Persze! Ti jártok valamilyen sportra? - kérdezte Edward. Na, most nézzük ki mivel tölti az idejét.
- Én nem igazán. –mondta Angela.
- Én sem nagyon. – folytatta Jess.
- Én néha tollasozom. – motyogta Mike.
- Én úszni szoktam. – válaszolt Ben.
- Na, ez nagyszerű!- mondtam bíztatásként.

Jessica elpirult. Na, már megint azokon a bizonyos kérdéseken járt a feje.
Megint megfogta a kezem, szerelmem. Igen ő is észrevette, hogy-hogy elpirult.
- „Mire gondolt Jessica, hogy elvörösödött?” – kérdezte kiváncsisággal.
Nagyon halkan visszasúgtam neki.
- Meg akarta kérdezni, hogy van-e gyerekünk vagy, hogy tervezzük-e. – kuncogott Bella. Én is kuncogtam ezen. Hát van egy tizennyolc éves lányunk.
- Mi olyan vicces? – kérdezte Angela.
- Oh, semmi! Csak eszembe jutott valami. – mondta szerelmem.
- És micsoda? – kiváncsiskodott.
- Áh.. Komolyan nem fontos. –válaszolt.
- Oké.
- Na, akkor valami téma? – kérdezte Mike.

Hallottam a mobiltelefont rezegni Bella a farmerzsebébe. Hirtelen megrezzentem tudtam, hogy Nessi az gyorsan meg is súgtam neki.
- Renesmee. – szerelmem gyorsan kitalált valamint.
- Bocsássatok meg. Ki kell mennem a mosdóba.
- Persze menny csak. – mondta Angela
Gyorsan felállt majd beslisszolt az illemhelyre. Közbe hallgatóztam feléjük, hogy mi lehet Nessivel. De azért a többiek párbeszédébe is néha bekapcsolódtam.
„- Tessék Nessi. –szólt Bella
- Anyu haza jöttünk a sétáról. Átmehetek Jacobbal La Push -ba?
- Persze tőlem, menny csak.
- Oké! Bocsi a zavarásért.
- Semmi. Szia!
- Szia!”
  Oké tehát Nessi La Pushban lesz. Nem tudom még mindig nem barátkoztam meg annak a gondolatával, hogy Jake a család tagja lesz. Talán.
- Bocsássatok meg - szólt Jessica majd elindult ő is a mosdó felé. Na, most négyszemközt csak kiböki amit akar.

„- Rosszul vagy? – kérdezte Bellától.
- Nem, semmi bajom.
- Őőő. Először azt hittem. Huh. Ez kínos.
- Na, mond csak. – bíztatta szerelmem.
- Őőő. Azt hittem terhes vagy, hogy azért vagy rosszul. – na, csak sikerült neki.
- Nem, nem, nem. Nem vagyok terhes.
- Ja, oké. Bocsi. De ha már itt tartunk. Tervezitek? – kérdezte kiváncsian.
- Még nem tervezzük. – hallottam a mosolygást a hangjában.
- Oké. Bocsi, hogy ilyeneket kérdezek.
- Semmi gond. És te tervezed, hogy férjhez mész?- ú. Szegény pasas.
- Őőő. Nem igazán. De te hamar férjhez mentél. Hat éve?
- Igen annyi. Na de szerintem mennyünk vissza.
- Persze.


Jöttek is ki, először Jess majd Bella.
- Na, mi tartott eddig? – érdeklődött Mike.
Na, erre nem nagyon válaszoltak a lányok. Innentől voltak közös témáink, egyetemi viccek, sztorik, visszaemlékezés a gimnáziumra. Majd este fele már mi mentünk is.
- Azt hiszem, hogy mi nekünk mennünk kéne. – mondtam.
- Igen szerintem is. – válaszolt Bella.
- Na, akkor mi megyünk. További jó szórakozást. – majd mi lassan felálltunk. Ismét felsegítettem a kabátot szerelmemre, én kezet fogtam a fiúkkal a lányokat megöleltem, Bella pedig megölelt mindenkit majd köszöntünk.
- Sziasztok! – mondtuk egyszerre.
- Sziasztok – elköszöntek.
Lassan kimentünk a kávézóból. Majd oda mentünk a kocsihoz. Kinyitottam Bellának az ajtót majd becsusszant. Emberi tempóval megkerültem a kocsit majd beszálltam én is.

- Elég jól ment. De azért Jessica csak kibökte. –mondtam nevetve.
- Hát igen. Kínos volt. – ő is nevetett.
- Nessi La Pushba van.
- Tudom. –mondtam.
- Majd gondolom Jacob haza hozza. De ha nem szerintem hívni fog.
- Igen. – értettem egyet.
- Na, mennyünk haza. – mondtam mosolyogva.
Majd a gázra léptem. 



Várom a  véleményeket! :)