BLOGGER TEMPLATES - TWITTER BACKGROUNDS »

2010. december 31., péntek

2. fejezet:- E-mail



Sziasztok! Hát el is készült a második fejezet. Új év alkalmából már most fel is raktam mivel délután már nem lesz időm frisselni. Mindenkinek piában, röhögésben gazdag Újévet! =P
Remélem ez a rész is tetszeni fog nektek.. :) A következő fejezet időpontja jobb oldalt lesz látható. Valószínűleg csak heti 1-2 friss lesz ezen túl a suli miatt! :) Jó olvasást!
A végért bocsi! :P


(BELLA)

Este mikor haza értünk a Partiról Edward leült tévézni a kanapénkra én pedig mellé ültem, majd az ölébe húzott. Renesmee a szobájában internetezett az új laptopján. Miközben mi tv-ztünk, eszembe jutott, hogy meg kéne néznem az e-mail-jeim.
- Pillanat mindjárt jövök. – mondtam mosolyogva Edwardnak.
Majd megcsókoltam.
- Hova is mész? – kérdezte és szorosan magához ölelt.
- A laptopomért. Meg kéne néznem pár levelet.
- Ide hozzam? – kérdezte.
- Nem majd én! – most ő csókolt meg.
Aztán sietve a szobánkba mentem a laptopomért. Ez már nem a régi ócskavas volt, hanem egy új. Edward csak úgy kicserélte nekem, aminek persze kivételesen örültem, mert a régi már lassan el sem indult ez viszont nagyon gyors volt. Amint megtaláltam vissza is mentem, majd visszabújtam Edward ölébe.

- Na, nézzük.
Miközben indult a laptopom, a tv-ben egy horror filmet adtak le. Egy vámpíros horror filmet. Azt hiszem még emberként láttam, de most nem érdekelt annyira.
- Na, ez jó! Ki volt az-az ember, aki ilyet kitalál? – nevetve kérdezte Edward.
- Hát, vannak ilyenek. Tudod az emberek még nem igazán láttak valódi vámpírt.
- De most komolyan. Koporsó. Nap. Meg még az a karó. Nevetséges.
- Hát, míg nem jöttem Forksba, és nem vetettem szemet egy „fiúra”, addig én sem hittem, hogy egy vámpír nézhet ki másképp. De a mese valóra vált, igaz nem kellet se koporsó, se karó. De kell valami legenda is. – nevettem. Igen ez a mi kis mesénk volt, gondoltam. Harcokkal, életveszéllyel, barátokkal és szerelemmel.
- Biztos, hogy fiúra vetettél szemet? – kérdezte, és nevetett.
- Hát, nem épp. De a többi titok.
- Oh. Micsoda nagy titok. És ki volt az a fiú? Ha fiú volt. – kérdezte mosolyogva.
- Őőő… Úgy emlékszem Edward Cullen-nek hívták.
- Aha, értem. – majd kedvenc mosolyomat villantotta meg. – Szeretlek.
- Én jobban! Már mutattam.
- Döntetlen?
- Talán, lehet róla szó. – mosolyogtam. Majd megcsókoltam, mielőtt elfelejtettem volna, hogy E-mail-eket akarom megnézni abba is hagytam. Értetlenül nézett rám, majd rámutattam a bejövő honlapra, elmosolyodott és tovább nézte a filmet. 

- Na, jó nézzük. – motyogtam, és megnyitottam a leveleket. Jött egy anyámtól, egy Jessicatól és egy Angelatól. Általában velük szoktam levelezni. De volt, hogy már mások is érdeklőttek felőlem meg Edward felől.
- Na, nézzük Renee mit írt. – Edward kuncogott mögöttem.
- Mi az? – kérdeztem.
- Semmi. – nézett rám ártatlanul.
Miközben megnyitottam a levelet rá sandítottam. Továbbra is ártatlan képet vágott. Aztán elkezdtem olvasni a levelet.

„Szia Drágám!
Hogy vagytok? Hogy van Esme és Carlisle?
Jó lenne találkoznunk. Nem írtad, hogy jönnétek, így úgy gondoltam, majd valamikor mi mennénk. Remélem nem baj. Nem zavarunk sokáig, ha kell, akkor csak jövünk meg megyünk. A jegyeket lefoglaltam már, kicsit hamarabb, hogy olcsóbb legyen, mert most volt valami akció. De nyugodj meg, nem most mennénk, majd pár hét múlva. Phil nagyon jól játszik mostanában. Üdvözletét küldi. Várom válaszod. Szeretlek!   
                                                                                                     Anyu”

Kétszer olvastam el mire megértettem. Anyu el fog jönni, és kiderül minden.
- Ez nem lehet igaz! Ez – ez. – elhallgattam nem tudtam mást mondani.
- Mi az Bella? Mi a baj? – kérdezte Edward.
- Anyu eljön. Meglátogat. – megint elhallgattam.
Elkezdett gondolkodni. Majd megszólalt:
- Beszélnünk kell Carlisleval! Majd valamit kitalálunk.
- Igen beszélünk, és majd visszaírok neki. Gyorsan megnézem a többi levelem és mennyünk!
- Oké. Nyugodj meg, valamit csak kitalálunk.
- Oké. – vettem két mély lélegzetet.
A másik levél Jassicatól jött.

„ Szia, Bella!
 De rég találkoztunk. Már az egyetemet is kijártuk. Hamarosan, visszamegyek Forksba. Remélem, látjuk egymást vagy is szeretném. Péntek este érek haza. Vasárnap találkozunk a kávézóban délután öt óra körül? Ott lesz Mike meg Angela és Ben. Várunk téged és Edwardot.
Puszi!       Jassica”

Na, egyre jobb ennyit a nyugis életről. Ez a nyár szörnyű lesz, ha így folytatjuk.
- Remek. Jassica, Angela és Ben és Mike találkozni akar velünk holnap.
- Ebből nem lehet baj. Szerintem elmehetünk.
- Remek! – most már mérges lettem. Miért nem elég, hogy Renee látogatóba jön. Még a volt iskolatársak is most akarnak találkozni velünk? Végül is ez nem nagy probléma, de hát..
- Nyugodj meg. Mennyünk beszéljünk Carlisleval.
- Jó, persze. Bocsi.
- Semmi gond. Túl leszünk ezen is volt már nagyobb gondunk is. Ez ahhoz képest semmi. Na, mennyünk.
- Rendben
Gyorsan felvettük a cipőnket majd átrohantunk az erdőn. Amikor a házhoz értünk lassan felmentünk a lépcsőn majd bementünk.
- Sziasztok! – mondtuk egyszerre.
Majd mindenki köszönt egy, Szia vagy Hello-t. Emmett és Jasper a nappaliban sakkoztak, Alice a számítógépen keresgélt, Rosalie egy divatlapot olvasott, míg Esme egy házat tervezett az asztalnál. 
Felmentünk a lépcsőn egyenesen Carlisle irodájába.
 - Szia Carlisle! – köszöntünk.
- Sziasztok! Miben segíthetek? – kérdezte kedvesen.
- Bella kapott két e-mailt. Az egyik Renee-től jött és pár héten belül meglátogatnak Phillel, a másik pedig Jessica-tól jött holnap szeretne velünk találkozni. Vagy is nem csak ő, ha nem Mike, Angela, Ben. –mondta hadarva Edward. Francba! Gondoltam magamba, Angela levelét nem olvastam el..
- Oh. Szerintem az osztálytársakkal való találkozás nem rossz ötlet. Nem lehet belőle gond. De Renee nagyobb probléma ezt még át kellene gondolnom. Holnap ezt megbeszéljük és valami jót ki kell találnunk. Ha nincs más lehetőség, akkor be kell avatni úgy, mint Charliet. De ezt nem hiszem, hogy szeretnénk.
- Nem!- vágtam rá egyből- Nem tudom, mi lenne a helyes. Szeretnék anyával beszélni. De közben a tikunkat is szeretném védeni. – rosszul voltam. Edward szorosan magához húzott, még van pár hetünk gondolkodni ezen. Nyugi. Mondtam magamnak majd vettem két mély levegőt.
- Jó kitalálunk valamit, anyura. Akkor vasárnap elmegyünk a kávézóba. –mondtam.
- Igen!
- Rendben köszönöm Carlisle!
- Én köszönöm, hogy szóltatok.
- Természetes, akkor szerintem mennünk kéne. –mondta Edward.
- Renessmee-nek nem is szóltunk, hogy eljövünk. –mondtam gyorsan.
Sietve lementünk a lépcsőn. Majd az ajtóból mondtunk egy gyors „Viszlátot”, és futottunk is haza.

Amint hazaértünk, Edwardnak csörgött a mobilja, valakivel beszélt. Míg telefonált benéztem Nessihez.
- Hol voltatok?- kérdezte.
- Carlislenál. De nem fontos.
- Oké, rendben.
- Milyen az új laptop?
- Remek, imádom! De a Mustang verhetetlen. –nevetett.
Ezen én is nevettem. Várható volt, hogy szeretni fogja, autókban és gyors dolgokban apjára ütött.
- Bella? – szólt Edward a nappaliból.
- Igen?
- Telefon!
- Mindjárt jövök. – mondtam Nessinek.
- Oké, menny csak.
Ki is értem a nappaliba.
- Ben az és átadta Angelának. Szeretne veled beszélni. – mondta mosolyogva.
- Oh.. Hát persze.
Átadta a telefont majd elment Nessihez.

- Haló? – szóltam a telefonba.
- Szia! Itt Angela.
- Szia.
- Bocsi, hogy zavarlak, de nem válaszoltál az e-mailomra és megijedtem, hogy nem kaptad meg és, hogy nem jössz. Meg a mobilodon sem értelek el.
- Oh. Megkaptam épp most olvastam és elmegyünk, persze. Nem hagyok ki ilyen lehetőséget. Őőő.. Azért nem értél el, mert új telefonom van és új számom majd megadom vasárnap. – motyogtam.
- Oké rendben.
- Oké! Akkor majd vasárnap beszélünk.
- Igen. Akkor!
- Szia!
- Szia!

Ez gyors volt. Leraktam a telefont az asztalra. Majd lassan bementem a szobába.
- Na? – kérdezte Nessi. –Még hogy semmi.
- Elmondtad? – ekkor Edward ismét roppant ártatlan képet vágott.
- Vasárnap nem leszünk. Lesz akkor valami programod? – kérdeztem Nessit.
- Őőő.. Nem tudom. Lehet, hogy elrángatom Jacobot sétálni.
Ezen nevettünk Edward-dal.
- Szép lesz. Oké nekem mindegy.
- Részemről is. – mondta Edward. – Csak óvatosan a rángatással szőrme bundája van! Lehet, hogy nem kellemes, ha rángatod.
Ezen együtt nevettünk. 
Oké akkor Nessi Jacobbal lesz, mi a volt iskolatársainkkal.
-  Jó vigyázok! Ha már erősebb vagyok, mint egy szokványos lány. – nevetett.
- Igen!- szólt Edward- Volt kitől örökölni izmokat. – kacsintott egyet felém.
- Ja ja.. Az szép kis erő volt.  –sóhajtottam.
Edward és Nessi együtt nevettek rajtam. Én válaszul kinyújtottam rájuk a nyelvem. Tényleg csak egy évig tartotta a szuper erőm. Pedig élveztem.
- Na, én szerintem megyek aludni. Holnap nem akarok fáradt lenni.
- Oké! Jó éjt! – mondtam.
- Aludj jól!- mondta Edward.
Kimentünk a nappaliba majd megnéztük annak a vámpíros filmnek a végét.
- Megyünk? –kérdeztem Edwardot mosolyogva.
- Hova?
- Háló szobába.
 - Persze! – nevetett.
Amint beértünk, rá vetettem magam. Majd bele merültünk az éjszakába.


 Várom a  véleményeket! Lehet kommentelni! =P =D

2010. december 30., csütörtök

1. fejezet: - Szülinap




(BELLA)


Egy gyönyörű szombati nap vette kezdetét. Edwarddal kényelmesen feküdtünk az ágyon. Már hat és fél éve voltunk utoljára veszélyben.  A Volturi már nem is foglalkozott velünk, utoljára három éve találkoztunk, amikor ellenőrizték Renesmeet, azóta nyugalmas napokat élünk együtt.
Edwarddal a Dartmouth-t is kijártuk az a négy év nagyon mókás volt. Amikor beléptünk első nap, kézen fogva az iskola aulájába, mindenki megbámult. Általában éjszakai kurzusokra jelentkeztünk és majdnem minden órán együtt voltunk. Barátokat nem igen szereztünk, mindenki került minket, mint itt a Forksi suliban a családtagjaimat.  Hamarosan el kell majd mennünk Forksból és újra kezdeni a középiskolát. Utána újra és újra. Sóhajtottam.

- Mi az? –kérdezte Edward mosolyogva.
- Semmi. Csak gondolkodtam a sulin, hogy még hányszor fogjuk végigjárni. – hát még elég sokszor kuncogtam. Majd egy kismadár repült az ablakunk alatti rózsabokorra és aranyos csiripelésbe kezdett.
- Kelnünk kéne. Ma van Nessi szülinapja. – mondta Edward.
- Igen, tényleg kelni kéne. Alice mérges lesz, ha nem leszünk ott időben. – ezen elmosolyodtam. Ha Alice partira készül, mindennek tökéletesnek kell lennie, és persze senki sem késhet, főleg nem a szülinapos.
Majd lassan elindultunk a nagy gardróbunkba. Már nem volt nehéz kiigazodni benne. Alice, Renesmee, Rosalie és én minden hónapban egyszer, bevásárló körútra indultunk, hogy feltöltsék a gardróbokat. Igaz, ez nem volt a kedvenc elfoglaltságunk Nessivel de muszáj volt, mert drága nővérem úgy sem hagyna békén addig, míg el nem megyünk vele valamint, amúgy sem szerette, ha ugyan azt a ruhát kétszer vettük fel.
- Mibe vagy ennyire belemerülve? – kérdezte.
- Semmi különös. – mondtam nyugodtan.
Mikor készlettünk az öltözködéssel, ami durván másfél percbe került, magához húzott majd megcsókolt. Majd a nekem rövid csók után elindultunk a kis kőfolyosónkon Nessi szobájába. 

Benyitottunk és egyszerre mondtuk:
- Boldog szülinapot Ness! – ezen Edwarddal kacagtunk egyet, majd Renesmee is csatlakozott.
- Köszi, anyu, apu! – majd megölelt minket.
- Mehetünk? Alice már nagyon vár.
- Persze! Kész vagyok!
Lassan elindultunk az ajtó felé mind a hárman. Ahogy kiléptünk elkezdtünk futni. Én Edwarddal kézen fogva futottam, előttünk pedig Nessi. A házunk nem volt messze a Cullen villától így pár perc alatt odaértünk.
Futás közben a pajzsomat megnyitottam, és megkérdeztem Edwardtól:
- Alice, ezt is túlzásba fogja vinni. Igaz? – mosolyogtam.
Majd ő is mosolygott:
- Alice már csak Alice.
Nessi, meg fordult.
- Lemaradtam valamiről?
- Nem, semmiről. –mondtam neki aztán elmosolyodtam.
Amikor odaértünk a házhoz, lassan felsétáltunk a lépcsőn.
- Mindenki itt van. –mondta Nessi - Nem kell ekkora felhajtás, csak tizenhét vagyok. És? Elméletileg már nem növök. Szóval nem tudom, miért kell ezt csinálni. – majd sóhajtott. Ezen kuncogtunk.
- Ezt tőled örökölte. – nevetett szerelmem.
- Igen. Anyja lánya. – én is nevettem. Majd magához húzott egy csókra.
- Hé, fiatalok. Nem igaz, hogy nem bírjátok ki estig. – jött Emmett a bejárati ajtó felé. Hát igen a humorzsákunk mindig jókor van jó helyen. 

Inkább nem válaszoltam neki, így bementünk. Szép színes szalagokkal és virágokkal volt minden díszítve. A nappali közepén, a kis asztalon volt egy picike torta, melyen az állt „ Boldog 17. Szülinapot Renesmee!” . Hát drága nővérem ezt sem aprózta el. Ismét minden, a tökéletes partijaira emlékeztetett.
Amint elértünk a nappaliba, az egész családunk megjelent, Jacob is.
Alice volt az első, aki egyből megölelte Nessit. Majd együtt mondták:
- Boldog Születésnapot!
Lányunk erre tettetett egy kis mosolyt. Tényleg úgy utálta a Partikat, mint én.
- Nessi tiszta anyukád vagy! Te sem vagy boldogabb amikor szülinap jön szóba. – mondta Alice.
- Hát nem épp ez a kedvenc ünnepem. Ez azért rossz, mert minden évben ünnepeljük, vagy is mostantól mivel már két hónapja nem növök, és örökre tizenhét maradok. – majd sóhajtott.
- Igen. Most ha úgy vesszük velem egy idős vagy, és Bellánál egy évvel fiatalabb. - mondta Edward mosolyogva.
- Apu, te több mint száz éves vagy. Anyu te 25. Szóval én így számolok. De ha a növekedésemet 18 évbe számolnánk, hát akkor mindenki idősebb lenne. – nagyot sóhajtott. Ezen nevettünk.
- Jó, igazad van. De nekem is. – mondta Edward.
- Apja lánya. – mondta Emmett nevetve.
- Anyja lánya is. Nem szereti a tökéletes Partikat. – fintorgott Alice.
Megint mindenki nevetett.
- Alice! De az esküvőt köszönöm! Az csodálatos volt! – mondtam neki őszinte mosollyal. Miközben átkaroltuk egymást Edwarddal.
- Én mondtam, hogy meg fogod azt még nekem köszönni!- incselkedett. – Na, akkor lássuk az ajándékokat.
- Uhh… De nem muszáj még! Rá érünk, előttünk az egész nap. – mondta Nessi.
- Most. Délelőtt jó dolog ajándékot kibontani. – mondta Rose. Angyali mosolyával.
- Na, jó. – fintorgott.
- Nem olyan szörnyű, nagynénéd már művelt velem rosszabbat is. Például az Érettségi utáni Parti. – Bele borzongtam. Akkor derült ki, hogy Victoria akar megölni egy csapat vámpírral. Erre rám öltötte kicsi nyelvét. 

- Ez más. Csak egy kis csomag, amiben van egy kis ajándék.
- Igen! Na, ez a bökkenő. - sóhajtott - Jó, lássuk azokat az ajándékokat! – mondta Nessi.
- Oké!
Edward előhúzta a farmer zsebéből, az ajándékunk kulcsát.
- Ezt tőlünk kapod. –mondtam.
Erre már egy őszinte mosolyt kaptunk válaszul és átadtuk neki a kulcsot.  Mivel lányunk hivatalosan is nagykorú lett és hivatalosan is szerzett jogosítványt, így Edwarddal egy autót vettünk neki.
Mikor a kezében jobban megvizsgálta a kulcsot, kisebb sikításban tört ki.
- Váo. Egy autót kapok születésnapomra? – kiáltotta.
- Igen. Pontosabban egy „Kék Ford Mustang -ot”. – mondta Edward.
- Ez mesés! Apu, Anyu! Nagyon, nagyon, köszönöm!
Oda ugrott mellénk és szorosan megölelt minket, majd folytatódott az ajándékozás.
- Ezt tőlünk kapod. - mondta Alice, Rose és Esme.
Egy nagy, lapos, rózsaszín masnis doboz volt. Nessi lassan kibontotta, majd a dobozban, egy szép fehér ruha volt.
- Ez nagyon szép. Köszönöm! – mondta. Majd őket is egyesével megölelte.
Majd jöttek a fiúk is.
- Ezt pedig tőlünk kapod. –mondta Emmett, Jasper és Carlisle.
Egy nagyobb doboz volt.
Nessi óvatosan nyitotta ki, volt benne egy laptop.
- Köszi! Ez nagyszerű! – mondta vidáman. Azután őket is megölelte.
Végül Jacob ajándéka következett. Amit én kaptam tőle évekkel ezelőtt karkötőt, az otthon van a kis ékszeres dobozomban. Már csak a gyűrűmet hordom, úgy ahogy Edward is. De Nessi imádta Jacob kézzel faragott ajándékait. Kapott már karkötőt, gyűrűt.
- Ezt tőlem kapod. –mondta mosolyogva Jake.
Ezt is szépen kibontotta, a dobozba egy nyaklánc hevert. Egy faragott fél holddal, és mellette két mozijegy feküdt.
- Oh! Köszönöm Jacob! – majd őt is szorosan megölelte.
Jacob nagyon szerette Nessit. Ő vele történt meg a bevésődés, így egy napon számítottunk rá Edward-dal, hogy Jacob valamikor családtag lesz. De kitudja. Edward szerint, ha lenne olyas valaki, akkor Nessi tudna rosszabbat is választani.
- Edward, Bells. Ha nem bánjátok, pénteken elhívnám Nessit moziba. – mondta Jacob.
- Persze tőlem rendben. – mondtuk egyszerre.
- De Renesmee-től függ. – mondta Edward kacsintva.
- Apu! Persze Jacob! Mehetünk! – mosolygott.
Dél körül megérkezett Charlie is. Ő egy gyűrűt adott Nessinek. Ez az ékszer is nagyon tetszett neki. Majd a nap további része is zökkenőmentesen zajlott.
Ekkor még nem is gondoltam, hogy este milyen hírek fogadnak.



Várom a véleményeket! :)



2010. december 29., szerda

Sziasztok!


Hát megnyitottam életem első Blogját. =) Remélem tetszeni fog a sztorim. 
Kezdő vagyok, szóval ezt nézzétek el nekem. De hát majd csak fejlődök valamerre. =D
Annyit kell tudni erről a sztoriról, hogy ez már régóta íródik de még nem volt kedvem, és időm feltenni. Na de most megtört a jég.
 Itt van egy kis bevezető a történetembe. =)

Teli Hold

ELŐSZÓ

Egy sorozat folytatása a Cullen család minden napjairól.  A történet hat és fél év után folytatódik, mikor Renesmee már elérte maradandó korát.
Kiderül, hogy Bella miként fog találkozni édesanyjával Reneevel, valamint a gimnazista barátaival. Betekinthettek a család minden napjaiba, sok-sok vidámsággal, szórakozással körülvéve. Majd fény derül Renesmee és Jacob kapcsolatára, de a dolgok tovább bonyolódnak, feltűnik két idegen. Renesmee és Jacob választásra kényszerülnek? Vajon a bevésődés, és a szeretet, a barátság egyben tart egy kapcsolatot? Ismerd meg a telihold varázsát!